Pár perccel ezelőtt még kinnt ültem a teraszon és bőszen pöfékeltem, mikor eszembe jutott a hasonló hőmérsékleti állapotok közt megtett út a messzi délen. Tomiék ekkor nem tartottak velem, mert Évi térde az utolsókat rúgta, ami miatt végülis hazarepült Nápolyból. Eredeti terveink szerint meg sem álltunk volna Szicília sarkáig, a messzi Siracusáig. Még Taorminában jónéhányszor elmotoroztunk az Isola Bella felé irányító táblák alatt, és bár nagyon úgy tűnt, hogy ez valami olyan hely, amit nem lehet kihagyni, ha arra jársz, mégsem szenteltünk különösebb figyelmet neki. Egészen addig a pontig, amíg néhány száz méter dugó, és fürdőruhás emberek hada mögül egyszercsak elő nem bújt.

Isola bella, avagy Béla szigete 

A kis sziget, amit apálykor egy vékony földnyelv köt össze a parttal, valóban gyönyörű. A sziget tetején található egy kis épület, amiről Tomi fog bővebb felvilágosítást adni, mert ők jártak benne, a környező sziklák pedig kvázi természetes kerítésként övezik. A parton persze már kiépült az ipari vendéglátás, de még a hatalmas tömeg ellenére is felettébb bájos a hely. Pár órás pihi, és fürdőzés után indultam csak tovább, úgy délután 3 körül. Az aszfalt épp olvadáshatáron állt, a motor, valószínűleg a forró olaj hihetetlen jó kenési tulajdonságai miatt, dízelhangon kerepelt, én pedig egyszál fürdőnadrágban is szédelegtem a melegtől (persze ilyet értelmes ember nem csinál, - mert elég egy perec, és nem lesz honnan pótolni az elkopott kültakarót - csak majdnem minden olasz.). A hosszú már-már sivatagi tájat keresztülszántó unalmasan egyenes úton kívül csak arra emlékszem az, hogy majd' minden kúton megittam fél-egy liter vizet, de még azelőtt kiizzadtam magamból, hogy az anyagcserém bármit tudott volna kezdeni vele.

Ennyire nem volt semmi út közben

A hőséget a légionáriusok is csak hidratálva szendergéssel voltak képesek elviselni

Siracusába délután öt fele érhettem oda, akkor már kezdett apadni a forróság, bár a frissen hűtött kóla a vége felé már inkább frissen fűtött lett. Össze-vissza, továbbá keresztül-kasul motoroztam a sikátorokat, kijutottam tengerpartra, főtérre, róttam köröket az egyirányű utcák erdejében, és persze fényképeztem.

A legnehezebb a lavírozás volt a tömegben

Útikönyv, és bármiféle készültség híján ha valami meghaladta az átlag siracusai ház nagyságát azt lefotóztam, Google úgyis megmondja alapon. Van ott gyönyörű szicíliai barokk katedrális, mely története egyenesen a VII. századig nyúlik vissza, bár már akkor is volt ott egy templom, amit meg az V. században építettek, szóval régi.

Katedrál is, meg nem is!

Továbbá megtalálható a városban Arkhimédész sírköve, Arethusza szőkőkútja, és Dionüszösz füle is, ami nem étel, mint mondjuk a barátfüle, hanem börtön. Egyébiránt biztos remek éttermei, szállodái, és strandjai is vannak, szóval tessék elmenni, ha van rá mód és idő, de beszéljenek helyettem a képek!

 Diána, a körforgalmak védőszentje

Az emeleti szoba kicsit huzatos, de nagyon világos

Siracusa a tenger partján fekszik, a szicíliai nyalókaárusok legnagyobb örömére

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.