Rájöttem, hogy a folyamatos önkényes csapongás kicsit megnehezítheti a kalandjaink követését, úgyhogy úgy döntöttem nagyjából letisztázom a mikort és a hovát. Csináltam is gyorsan egy körvonalas útitervet google maps-el a 2009-es túránkról. Miután végre rájöttem hogyan lehet hatékonyan használni eszembe jutott, hogy ilyen részletességű, grafikus útvonaltervünk nem is volt akkor és nincs azóta sem:)

Íme hát a 2009-es olaszországi motortúránk (van ugyan egy általunk használt frappáns neve, de nem merem leírni) hozzávetőleges útvonala! Vagy ahogy Mr. Google mondaná: Directions from Budapest, Hungary to Tihany, Hungary - 4,585 km

A hibákért felelősséget nem vállalok!

Cooper persze lehet hogy igénytelenséggel és pontatlansággal fog vádolni, de sebaj. Így elsőre talán ami hiányzik az az Amalfi part (a piros karikában Salernotól nyugatra az a félszigetecske) és hogy Graz után nem Szlovénián át az M7-esen jöttünk haza, hanem a 8-as úton. Az élmény szempontjából óriási különbség, de ne rohanjunk megint annyira előre...

Plexi, kanyar - lehetne akárhol

A bejegyzések során eddig eljutottunk Budapestről a horvát tengerpartra, megnéztük a plitvicei tavakat (ó tényleg, ez is lemaradt a térképről:)), lecsorogtunk Dubrovnikba, majd egy éjszakai komppal átjutottunk Olaszországba, a véletlenül sem a bárányairól elhíresült Bari városába. Innen a csizma orra felé vettük utunkat, egy a fentinél valamivel kevésbé részletes, fénymásolt térképpel felfegyverkezve. Leesett az állunk Tropea szikláinál, átvészeltünk egy hőgutával összekötött lázadást Cosenza környékén - addig ragaszkodtam hozzá, hogy mindenki hordja a protektoros kabátot 40 fokban is - majd végre megláttuk Szicília partjait. Gyorsan le is pisiltük a látványt.

Cooper lepisili a látványt

Kompoltunk Szicíliába, tülekedtünk turistákkal Taormina teraszain (beszúrnék még egy tétovánt vagy valamit, de nem visz rá a lélek:)), jártunk kórházban Évi térdével, kifújtuk magunkat Isola Bella szikláin míg Cooper Szirakúzát járta a legnagyobb kánikulában, majd visszaindultunk Calabriába, hogy szegény Évit feltehessük a nápolyi vonatra (magas labda, de nem csapom le:)). Szegénynek egyszerűen nem bírta az árva térdszalagja, így a túra második felét nélküle kellett végigcsinálnunk.

 Taormina terebélyes, tetszetős terasza

Késő éjjel, miután Évit feltettük a nyilvánvalóan órákat késő vonatra, Reggio Calabriában meghúztuk magunkat egy kemping-jellegű intézmény sarkában, ahol nyitva felejtették a kaput. A recepciós(?) másnap kora reggeli ultimátumát rövid megfontolás után elfogadva (vagy lelépünk öt percen belül erről a szelet magánterületről, vagy különben puppi dippi di páppá) csipásan, szájszagúan de mosolyogva nyeregbe pattantunk, hogy meghódítsuk a Stromboli vulkánt, hiszen elsősorban ezért indultunk útnak. A szárnyshajóról, a vulkánkitörésekről és a hegyen töltött különös éjszakáról már értekeztünk. Szúrok ezért ide egy képet inkább, majd megyek is tovább.

 ...mert vulkános képet már raktunk ki

Miután a nem betervezett, kórházzal és vonatállomással szegélyezett kényszerpihenőnk (ami sokkal inkább volt pihenő mint kényszer) koptatott kicsit a nagyvonalú útitervünk megvalósíthatóságán, ezért úgy döntöttünk, hogy elveinkkel ellentétben ki fogjuk használni az A1-es autópálya lehetőségeit. Hamar kiderült, hogy a többi olasz autópályával ellentétben itt nem véletlenül nem kell útdíjat fizetni... Persze ha akkor tudtuk volna milyen egy igazán meredek gyorsforgalmi út, valószínűleg nem panaszkodtunk volna annyit, hanem aktívan örültünk volna az olyan áldásoknak, mint a szilárd útburkolat, a felfestés, illetve a közlekedési táblák.

Azért Olaszországban is akadnak necces útviszonyok, bozóttűz esetén például

El is érkeztünk hát a túra pirossal bekarikázott részéig, úgyhogy én le is teszem a lantot billentyűzetet. Remélem sikerült kicsit letisztázni hogy miről is sztorizunk valójában. Ha a történetben elérünk Tihanyig (vagy Akarattyáig, történelemtudósok ugyanis azóta sem tudtak megállapodni, hogy a 2009es S***, H****, B***** motortúra valódi végpontja melyik település), akkor belekezdünk a 2010es, balkáni borzasztó elregölésébe és majd ha annak is vége lesz, na akkor, és csak akkor jöhetnek az igazán meredek gyorsforgalmi utak és a litván féllábú náci csopperesek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.