Az előző poszt három hónappal ezelőtt született és rendhagyónak készült volna, ha lenne bármilyen rend ebben a blogban, amit el lehetne hagyni. Hiába, mi már csak ilyen randomok vagyunk: nem szeretjük az előre lefoglalt szállásokat, az alábbinál sokkal részletesebb útiterveket és úgy egyáltalán a körzővel-vonalzóval megtervezett dolgokat. A lényeg, hogy egészen normális, ha a bejegyzéseim fele rendhagyó, na:)

(az esetek kb. 2/3-ában sikerült az eltervezett városokban aludnunk és +8% lett:)

Három hónapja lesétáltam hát a garázsba és mérnöki precizitás helyett bölcsész nagyvonalúsággal felerősítettem a dobozokat a motor oldalára. Kora nyár volt, aminek tüneteként egy zabszem költözött a hátsómba, ami hosszú heteken és kilométerek ezrein keresztül nem hagyott nyugodni. Két hete, ahogy Papucsek úr műhelyében csavaroztuk le Ádámmal a belarusz legyekkel, litván desztillált vízzel, ukrán hűtőtömítővel, lengyel motorolajjal, villaolajjal és kalinyingrádi sütipapírral feldíszített koffereket, azt éreztem: ahogy Natasha megszabadul a dobozoktól, úgy belőlem is tűnik el a zabszem. Természetesen idővel megint vissza fog térni, én pedig rohanok majd újra felerősíteni a dobozokat... Addig viszont marad Magyarország, a suli, a következő túra hátterének előteremtése és a blog, amibe addig lejegyezzük azt a sok-sok kalandot, amit átéltünk.

Kapaszkodjatok, jövünk!:)

 Észtország, Balti tenger

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.