A szabadság vándora
2011.06.22. 22:49
Olajos kézzel gépelni nem túl jó, de van egy különleges hangulata. Szép időket idéz, mint mikor egy Thesszaloniki-i hostelben egy vizelő légkondis doboz alatt egy rozoga számítógépen (utoljára látogatott oldal a gayromeo.com...) Ádámmal posztot hegesztettünk egy külföldi fórumra az élményeinkről. Ma is olajos kézzel írok: nemrég szereltem fel a motorra a nyár jelképeit, a két szebb napokat látott, túlméretezett és öncélúan asszimetrikus alukoffert. Jártak ők velem és Natashával, a motorommal tizenvalahány országban (majd Ádám megmondja pontosan:)), estem rájuk jobbra és balra, aminek következményeként az egyiket például csak egy semmivel össze nem hasonlítható karate-csapással lehet becsukódásra bírni. Lelkük van a dobozoknak, hiszen már jártak az előző gazdájukkal a sivatagban, túlélték ahogy az említett első gazdájuk totálkárra töri a motort, amin rajta voltak. A táblát és a matricákat is ő rakta fel, én csak koptattam és nyomorgattam őket sokezer kilométeren át...
Holnap fesztiválozni megyek velük - Tatára. Már alig várom a bepakolást, mikor az olajszagú örökké koszos alubendőkbe szépen sorban bekerülnek a legfontosabbak. Nekem ez a nyár igazi jelképe, én mostantól nyaralok:)
Valahol Olaszországban...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.