Nem sakk, hanem romantikus sírkert!

A motorozással töltött huszonpár nap alatt tényleg nem találkoztunk egyszer sem olyan nagyon rosszfejekkel. Találkoztunk viszont jófej Marioval, Louis Piccolóval (rólunk ugye már olvastatok?), és nápolyi motoros stricivel. Pedig már a közmondás is megmondta, hogy minden út rómába vezet. Na egy frászt! Inkább úgy kéne fogalmazni, hogyaszongya: Vándor! Állj ellen a nápolyi cédák csábításának, ám hallgasd értőn tanácsaikat, s jutalmad, az utat Rómáig megleled! Szóval találkoztunk lányokkal, akik ugyan akartak nekünk jó időt adni, mi ezt nem akartunk, viszont kértünk útbaigazítást. Az hirtelen csődületre (körülvett minket vagy hét lány), mint a kapásjelző első redülésénél a tapasztalatlan pecás ugrott oda a strici Z750-esén. Ugyan apróbb zavart okoztunk nála azzal, hogy nem akartunk semmi olyat, de mégis ottvoltunk, a nehézségek lekűzdése után nagyon szívélyesen útbaigazított minket, és végre elhagytuk Nápolyt. Egyébként kedves kis város, bár a kizárólagos tevékenységünk az eltévedés volt, úgy két órán keresztül.

Találkoztunk jóindulatú kagylóárusokkal is

...és szicíliai gengszterrel. Talán már direkt Firenze felé mentünk, vagy még csak Nápoly-Rómába? Nem tudom már, rég volt, de a helyszín nem is lényeges, illetve csupán a távolság Firenzétől. 500 km. No akkor gyorsan kontextusba is helyezem. Szóval a szokásos RedBull - benzin - cigi stop alkalmával sikerült természetes környezetben megfigyelnünk a szicíliai gengszert. Kb. 1.90 magas, kisportolt alkat, kopasz, Suzuki GSR600 motor, Yoshimura rendszer, meg egyéb apróbb módosítások következtében, idézem: This is not a fast bike, it goes only around 260. Csuda mókás figura volt, elmondta, hogy a tanktáskája mindig 5-7 kiló közt van, továbbá hogy nagyon jó volt velünk beszélgetni, de most rohan, mert Firenzében kell lennie hajnali 2-re (éjfél volt), és nem késhet. Egyébként tőle tudtuk meg, hogy a Szicíliaiakat még a dél-Olaszok sem értik meg igazán, viszont náluk kedvesebb, és vendégszeretőbb embereket nem nagyon találni. Mindkét tény igaz, a másodikat empirikus tapasztalataink támasztják alá, az elsőt meg mindenféle tudósok (Sicilinau ugyanis a hivatalos szicíliai nyelv, és semmi köze az Olaszhoz).

...és jófej faszival a kórházban. Teljesen beleszerelmesedett Évibe, és Tomi bár, határozott mégsem az a termet, aki ezt csak úgy meg tudná akadályozni, meg különben is szórakoztató volt, kellemes társaságnak bizonyult. Nem sokat értettem a beszélgetésből, olaszul nem tudok, szóval róla mesélhetnél! Egyébként szerzett nekünk protekciót a dokinál.

Ő nem a gengszter, de nagyjából így nézett ki. Brrr 

...és jófej garázstulajjal. Valahol Calabria partjainál éppen a reggeli kávénkat főztünk kis mobillángon, kotyogóssal. Én voltam az ötletgazda, hogy milyes jó is lesz majd kávét vinni magunkkal Olaszországba, értitek, MAGYAR KÁVÉT OLASZORSZÁGBA! No mindegy, megtörtént, épp egy darabjaira zuhant rozsdamarta Vespa mellett tanyáztunk, erkélyek által adott hűs teraszok alatt, garázskapu előtt. Épp a lefővő kávé csodás fortyogását, és a tenger morajlását hallgattuk, mikor hazaért a tulaj, és szerette volna elfoglalni a garázsát, megjegyzem teljesen jogosan. Rövid szóváltás után biztosította nyugalmunkat, szóval inkább leparkolt az utcán, mintsem megzavarja kávézásunk.

...és jófej családdal. Persze a helyi fiatalság szerint kemping, mondjuk abban nem voltunk biztosak, hogy egyáltalán láttak-e már olyat, mert a kemping szót, és a magyarázatot sem annyira értették. Szóval szép nagy kert, tele valóban bungalowkra hajazó félkész házakkal, de ennyiben azt hiszem ki is merült a kemping jelleg. A recepciónak kinéző házban (legközelebb a bejárathoz) senki sem reagált a kopogásunkra, meg úgy egyáltalán nem volt semmi mozgás, de ez éjjel kettő fele annyira nem meglepő, szóval beálltunk, elfoglaltunk egy csendes sarkot néhány vizibicikli mellett, és nyugovóra tértünk. Reggel persze kiderült a turpisság, a hely ugyanis nem kemping hanem egy ház, s annak kertje volt, rendőrség helyett csak egy apróbb kérést kaptunk, hogy ha van rá mód, akkor mondjuk hamar távozzunk. 

Az első paraszt igazából nem is annyira találó. Tulajdonképp ő csak rendőr volt szolgálatban. Fireznében van a Santa Croce Bazilika. Van előtte egy jó nagy tér. Na, ott parkoltunk, mikor beszélgetésbe elegyedett velünk a közeg. Elmondta, hogy ez egy nagyon hülye öltet, és nagyon magas birsággal fogja jutalmazni a próbálkozást, ha nem megyünk el innen rögtön. Ezzel amúgy nem volt baj, csak helyismeret híján fogalmunk nem volt arról, hogy akkor amúgy hova lehet parkolni (mert azt nagyjából mindenhol tilos), Közegúr annyiban járult csak hozzá az útkeresésünkhöz, hogy mindegy, oldják meg. Közegina (Közegúr társa), azonban mértéktelenül felbőszült társa szociális érzéketlenségén, és mondott pár tippet. Ha jobban belegondolok ők is jófejek voltak. Inkább relatív paraszt. 

Volt dolgunk motorkedvelő benzinkutas bácsival is

Apróbb kitérő rendőr vonalon.
Nem ez volt ám az első konfrontációnk a rend éber őreivel. Még mélyen Horvátországban alkalmi szállásunk felé száguldva (mert bárhol a világban van még egy volt Majoros rajtad kívül tartja a Városmajori Gimnázium legendája) sikerült megelőzni azt a kisbuszt amivel az éjjeli szolgálatteljesítőket szállították posztjaikra. Kétoldalról, stoboszkóp jelleggel használva fénykürtjeinket. Volt is meglepődés rendesen, úgyhogy lakott területen végülis lassítottunk. (nem mondom meg mennyiről mennyire, mert már így is élénk a motoros száguldó őrültek sztereotípia:).

Santa Croce, ottjártunkkor

Firenze: i.e. 59-ben alapították meg Julius Caesar veteránjai, s a keresztségben a Florentia (virágzó) nevet kapta. Pusztult el gótok támadásától, épült újra, Nagy Károly tartott benne karácsonyt, lakták őrgrófok, volt bankárcsaládok otthona, háborúzott, innen sarjad a Medici-család, és 1982 óta az UNESCO Világörökség része.

Santa Croce, hajdanán

Itt található az Uffizi-képtár, a Santa Croce Bazilika, ami amellett, hogy nagy és híres, Macchiavelli, Michelangelo, Dante végső nyughelye, falain pedig többek közt Giotto, Peruzzi, és Tadeo Gaddi műveit csodálhatjuk. Egyébiránt kiváló randiprogram a romantikus sírok c. állandó kiállításának megtekintése.